Miért születettem mozgássérültnek?  Miért én?

Nem szeretek így élni mindig másra kell várnom, hogy segítsen és elásón engem. Vagy versben fejezem ki, hogy ez mennyire fáj és zavar. Ugyan akkor az már elegem lett abból minden épp egészséges kivételnek tisztelt hülyének nézi a mozgásában korlátozott embereket. ( Az már megtanultam a saját bőrömön azért, hogy minket szeressenek és tiszteljenek küzdeni, kell nem szabad feladnunk bármi is történik velünk.)

Én ezt akkor tanultam, meg amikor 7 évvel ez előtt elvesztettem az önállóságomat keres székbe kerültem. E-mellett még sok ideig korházba feküdtem és sok orvosnál is jártam azért kiszállhassak a székből, de ezek ellenére se nem veszítem el a hittem, mert aki képes magában rendületlenül hinni. Nem szabad elvesztenünk a magunkba vettet hittünket. Én tudom néha nehéz megtalálnunk a fény és a jót a világon, sokáig én is el voltam veszve. Rájöttem attól, mert mozgássérült az ember élhet, teljes élet vágyhat és élheti ugyan az élet, amit egy épp egységes csak kicsi másként és más, hogy sportolhat meg szerethet. Nem vagyunk, amire mások az épp emberektől mert mi is képesek arra, amire egy épp ember csak mi négy keréken vagy bármi más segítséggel.

Én tudom, néha tengem is jelszokót hagyni a magamba vette hitt főleg akkor hagyott el engem, amikor a műtétem után újból meg kell tanulnom és ez természetesen nem sikerült más, ahogy én azt akartam. Abba a pillanatba fel akartam adni az élete, de erősebb volt a makacsságom mind az, hogy feladjam. Sokáig újra- újra megpróbáltam meg tanulni mindent ülni, öltözködni. Voltak olyan napjaim amikor szégyenek élte meg, hogy keresszékbe kerültem nem akartam elfogadni se. Most már büszkén mondom az, hogy nem baj az keresszékbe kerültem csak az a fontos, hogy még élek .