castelwillsuensuzon

A napom és minden ami érdekel

Mindennapi harc az életért

A mostani cikkem címéről jól tudom, hogy többféleképpen lehetne értelmezni. A filozófusok és költök is másképp látják az életet s ez megjelenik vers és idézet formájában.

Kisgyermekkorunkban azt hisszük könnyű az élet mivel a gondoskodó és figyelmes szülők óvó karjaiban és szeme előtt vagyunk. Amíg a szülők egyengetik és segítik a lépéseink nem vesszük észre az élet nehézségeit. Sajnos valaki már akkor megismeri az élet rideg oldalát, amikor még élete derén van, mert ott nincs számára az irányadó példakép.

Felnőttek számára se egyszerű a világ. Legyen az vagyonos vagy a szegény mindig is lesznek nehézségek az életben. Más- más nehézségeket kell megélniük a világban. A szegények munkanélküliséggel, és magáért a megélhetésért harcolnak. A gazdagok hírnevük és cégük megtartásáért küzdenek, emellett gyermekeik kulturális oktatáséra is nagy igényt fordítanak. A szülőknek nehéz, hogy úgy neveljék gyermeküket, hogy megfeleljen a társadalmi szabályoknak emellett nem szabad arról, megfelejtkeznie, hogy gyermeke művelt emberré váljon.

Ne felejtsük el gyereknek se könnyű lenni mai világban. Lehetsz bárki a világon; szegény, gazdag, híres, vagy társadalom középosztályba tartozol, ugyan azzal a szempontokkal kell szemebe nézned. Amit a szülő és támogatóid állítanak fel neked ezt nevezzük másképp elvárásnak. Manapság ritka az olyan szülő, akinek nincsen elvárása a lányai vagy fiai felé.

Ha kivesszük azt a szót a címből, hogy harc és arra figyelünk. Az is egyfajta harc, hogy mások elismerjenek. Felnézzenek ránk, ha ezt elértük akkor már csak az az a nehéz feladat megtartsuk és jó példával járuljunk elő. Egy embert se emelhetünk katedrára. Nincs olyan ember, akinek ne lenne valami hibája, de erre óvatoson kell rámutatnunk és így is el kell fogadnunk a másikat. Szavainkat mindig jól gondoljuk át és válasszuk meg, mert könnyedén megbánthatjuk vagy magunkra haragítjuk azt, aki közel áll hozzánk és fontos nekünk. Mindennapi harcot vívunk magunkkal is, hogy környezetünkkel jóban maradjuk és lelki békében. Vannak olyan emberek, akik nem tudnak a való világba élni ezért éltre hoznak egy fantázia világot.

Általában azok az emberek, akik a fantázia világában nőnek fel, azok vagy a szülei hiánya miatt vagy azért mert a körülötte lévők fájdalmat okoztak nekik. Ők nehezebben fogadják el a segítséget másoktól és bárhova is kerülnek nehezen illeszkednek be a társadalomba. Bizonytalanok, félénkek és gyakran depresszióba esnek mindig negatívak. Egy dolgot tehetünk velük segítjük őket kiszakadni a hamis világukból. Időben észre vesszük ezt akkor az illető eltudja fogadni a való világot is.

A legnagyobb harcot a sérült ember vívja. Neki nem csak avval kell szembesülnie, hogy ezt másképp kell megcsinálnia hanem azzal, hogy ő sérültnek született. Megtanulni evvel egyült élni és elfogadnia azt, hogy mindennap szembesül az emberek tekintetében azzal, hogy ő fizikailag más. Azt elfelejtik az emberek, hogy lélekben egyformák vagyunk.

Akár, hogy is nézzük azt a szót mindennapi harc az életért. Hiszen a maga a föld is küzd minden nap magáért és értünk. A föld bolygó mi nekünk otthonunkként szolgál. Ha nem becsüljük meg azt, amit kapunk. Legyen állat, akitől a szeretet kapjuk vagy ember, nővény vagy esetleg maga a bolygónk.

Mindig becsüld és tartsd nagy becsben a szeretetet és a barátságot mert ez életedben végig elkísér.

Mozgássérült élete

Mozgássérült élrte

Vagy baleset következtében megváltozott az állapota


Pető András Főiskola [Nemzetközi Pető Intézet]

Az intézményt ketten alapították PetőAndrás és Hári Mária. Az 1940-es években hozták létre abból a célból kifolyólag, hogy a központi idegrendszeri károsódás és koraszülöttség következtében váltak mozgássérült személyekké s annak rehabilitációja volt az elsődleges feladat. Dr. Hári Mária volt az intézet igazgatója és gyógypedagógusa, orvosa Pető András orvos, a konduktív mozgásterápiai képzés megalapozója Mindketten egymástól függetlenül de egyeztetve dolgoztak. Hári doktornő 1945-ben ismerkedett Pető András módszereivel és logikájával, ami azon alpult, hogy mozgássérült terapeuta volt. Később együtt kezdtek tervezni és fejleszteni. 1952-ben Hári Mária egész életét a Pető Intézetbe töltötte, a konduktív pedagógiai módszerek kidolgozása és annak konduktívképzése volt a küldetése. A ma már Pető-módszer néven elhíresült gyógyítás megismertetése és terjesztése érdekében Hári előadásokat tartott itthon és külföldön. Központi idegrendszer károsodásának ellenére az agy másképpen működik de a személy megfelelő technikával fejleszthető Pető András ezen elgondolás alapján állította össze, fejlesztette ki gyakorlatait. 1940-2014ig alapítványi volt, 2015-től állami fenntartás alá került.



Mándó Marcella vagyok koraszülöttségből kifolyólag mozgássérült lettem. Sokan gondolják, úgy ha valaki mozgássérült az szellemi fogyatékos, de ez nem minden esetbe igaz. Mi mozgásban korlátozottak se vagyunk, annyira mások az épp emberektől csak többet kell küzdenünk azért, hogy

elérjük a célunk. Ugyanúgy járunk óvodába is és iskolába csak a foglalkozások, másabbak mint a normál helyeken. Engem például már születésem után pár hónap után (meg kellett a két kézfejem műteni, mert nem tudtam mozgatni).

Alábbi történettel támasztom, alá mely egy napomat meséli el:

A Nemzetközi Pető óvoda Budapesten található az ahol foglalkoztatják a sérült embereket. Ez egy speciális intézmény, ahol sérültség mértékétől kategorizálva csoportokra bontanak bennünket. A nevelőink, akik arra figyelnek, tanítanak és fejlesztenek bennünket. Szaknyelven konduktoroknak nevezzük őket. Az ő hivatásuk eléggé összetett, mert mint már az előbb említettem, Figyelnek, fejlesztenek és tanítanak, minket s még emellett igyekeznek pótolni otthonunk melegének hiányát. Bár vannak olyanok, akik csak napközben tartózkodnak az intézményben, mert meg tudják oldani lakhatásukat a közelben, de azok számára, akik ezt nem tudják megoldani, biztosítják bentlakásukat a fejlődés érdekében. Az éjszakai nevelőnek feladata az is, hogy minden reggel hétre leváltja a konduktor megjön, addigra a gyereke legyenek felöltöztetve és beágyalva a pricsek amik a fekhelyet szolgálják nekünk. A pricsek fejlesztés szempontjából szükséges és hasznos, mert a kemény felületen jól támaszkodik meg a gerinc. Minden hétköznap közel 2 órás volt mi úgy neveztük ezt a foglalkozást, hogy fekvő. Nekünk a fekvő azt a célt szolgálta, hogy szinten tartsuk állapotunkat s amennyire lehet, s fejlesszük azt. Ehhez feladatsorra volt szükségünk, melyet a konduktorok állították össze és ha valakinek nem úgy sikerül a feladat azt ők segítik. Akinél nem látnak fejlődést, vagy valamilyen problémát tapasztalnak alap betegségük mellett vagy abból kifolyólag azt a gyerek elviszik a szakorvoshoz. Az esetek többségében az ilyen intézményekben külön rendelési idejük van, megkönnyítve ezzel a paciens szállítását. A szakorvos csak legvégső esetben javasol operációt, de inkább segédeszközökkel próbálja korrigálni a problémás területet. A szakorvos írja fel az ortopéd cipőt a kontroll után, hogy a beteg lába megfelelő tartásban legyen, a méretvétel során a cipész egyedi kinézet s kritérium szerint készíti el. Vannak olyan sérültek, akik járnak ugyan de bal vagy jobb oldalt látható a vele született sérülése.

A Nemzetközi Pető intézetnek van Általános iskolai része is. Az iskolába vannak sorolások, mert nem mindenkinek kell előkészítőbe járnia. Az járnak 0-dikat csak annak kell elvégeznie a kinek fejlesztésre van szüksége. Az a megszokott, ha a gyermek az első osztályba kezd. Mikor oda kerülünk az intézménybe külön csoportba osztanak minket. A csoportokban általában körülbelül 2-3 külön féle osztály van. A tanárok a csoport konduktorai is. Egy csapatban 6-tól 16 éves korig lehetnek a diákok. Van korrepetálás, ha valaki valamelyik tantárgyból plusz segítségre szorul. Alsó tagozatban lehetőség nyílik arra, hogy az oktatás közben 1 órán keresztül szabad foglakozás. 1-4-ig nem változnak a tanáraink nem bővülnek a tananyagink és nem váltunk csoportot. 4. osztálytól jön be az idegennyelv és egy új tanárral, aki más csoportból érkezik egy tanóra erejéig. Van ülő, csoportos egyéni járás, fekvő, ami fejlesztőleg hat a tanulókra. Ezek a nap különböző szakaszaiban kerültek sorra, párhuzamosan az oktatással, ilyenkor többet használtuk a járókeretet, a 4 vagy 1 lábú botot, járógépeket, kéz és térdsíneket, kiscsizmákat, ezek mind a testrész helyes tartását szolgálták. Az ülő zsámolyon ülve végzendő feladatsor, amik során a kezünk és a hátunk meg az egysúly érzék fejlesztése a cél. Például: súlyzóval mell magaságból majd váll magasára kellet két oldalra, kinyúltani a könyököt, aztán vissza és szét ez kellet tízszer megcsinálni. aki kulcsolni nem tudott, karikára volt szüksége, hogy nyakába tegye a kezét ezután a könyökünket szét vettük. Bármilyen feladatot végzünk mindig légzőgyakorlattal kezdünk a feladatsor elején, hogy az izmok el lazuljanak. Az ülő végén felálltunk és kimentünk az étkezőbe. Ott is speciális széken ültünk… Azok a gyerekek, aki még a fokkos széken se tudtak megülni az modulba ültették, ami a hátat és a hónalj alatt támasztotta a gerincet. Csoportos egyéni járáson a feladatokhoz gyakran használtunk fokkost, bambuszt és a többi segédeszközt ez a gyakorlatot az segítette, hogy megtanuljon, az járni ki nem tudd, vagy valamennyire felkészüljünk az önálló életre. Bordásfalnál lévő oldalazás, guggolás, nyújtózkodás, hajolás, ezek a gyakorlat szükségesek, a minden napjainkba, de voltak olyan feladatok, amik javították az állapotunkat, pl. a bordásfalnál hátal lévő lógás és húzódzkodás segít a gerincnek megerősíteni az izmokat. A bambuszban való járás az egyensúly fejlesztését segíti, az egyenes hátal való szabályos járás is.

A Pető intézeten kívül is van, egy intézmény a hol járhatunk általánost és óvodát.

A sérült embereknek kevés lehetőségük van képezni és okítani magukat. Ha elvégeztünk az általánost akkor Budapesten mindössze 3 helyen tudjuk folytatni tanulmányainkat. Ritkán van arra esély, hogy egy átlagos gimnáziumban bekerülhessünk, ugyanis nincsnek felkészülve fogadásunkra, mert nekünk is attól még, hogy speciális iskolába kell járnunk a felvételit ugyanúgy meg kell írnunk. Felvételinél két lehetőségünk van a központi, ahol nekünk szakvélemény alapján adnak az átlag időn felül plusz 20 percet. Valakinek így sem egyszerű, hogy elérje az elvárt pontszámot, mert egy bizonyos tanulási nehézségei. A pontszámoktól függ ki milyen osztályba kerül, gimnáziumba, szakközépbe, szakmai oktatásra jelentkezhet. A három iskolában folytathatjuk tanulmányaink: Marczibányi tér, Török Béla, Balassagyarmat. Marczibányi két igazgató vezeti a létesítményt; az egyik maga az iskola az Addetur Baptista Gimnázium, Szakgimnázium és Szakiskola. A másik pedig a rehabilitáció rész volt az intézményen belül, ahol elhelyezik a bentlakásos tanulókat és foglalkoztatják őket. Dr. Török Béla Óvoda, Általános Iskola, Szakiskola, Készségfejlesztő Iskola, EGYMI és Kollégium főleg a hit gyakorlás és több figyelmet szentelnek szellemi képzésre. Balassaagyarmarton nem az iskolával van egyben a kollégium, hanem az oda járó diákokat faházakban helyezik el, tanulhatnak ott informatikai szakmát vagy érettségit szerezhetnek. A tanulmányaink vége fele a szakmát vagy az érettségit nem biztos, hogy minden ki sikeresen megszerzi. Miután meg van képzésed akkor sem 100%-lék az, hogy találsz munkalehetőséget.

Mozgásállapot fejlődése vagy romlása

Nekünk sérülteknek nagyon fontos az állapotunk szinten tartása vagy annak fejlesztése. Vannak olyan emberek, akik már nem fejleszthetők. Ortopédiai be avatkozással sem lehet segíteni életkörülményein, csak gyógytornával megőrizni jelenleg megszerzett betegségével kapcsolatos fejlődését. A sérültek sem egyformák. Valakin több műtét árán érik el az orvosok a kívánt eredményt. Az operációnál az is megtörténhet ebből kifolyólag a páciens mozgásállapota romlásnak indul. Ilyenkor az orvos akár egy év rehabilitációt is elő írhat a betegnek. Későbbi időkben segédeszközöket ír fel, ami segítheti a javulást vagy egyáltalán nem segít. Az is megtörténhet, hogy személy lelkileg összezuhan attól a hírtől rosszabb állapotban van, mint az elött. Az emberek legkevesebb százalékánál megeshet, évekkel később derül ki, hogy van rá esélye járóképes lehetne, ha újból megfelelően mozgatják és még egyszer megműtik. Kiskorunk óta azon igyekeznek az orvosok és a nevelők, hogy nekünk jobb legyen és minél kevésbé legyünk kiszolgáltatottak másoknak. Ne tudjanak olyan könnyen kihasználni minket az emberek ezzel a szemlélettel formálnak minket nevelőink. Kamaszkorunkban már inkább azt tanítják, hogy közlekedjünk az utcán a kerekesszékkel vagy más segédeszközzel járva, a közlekedési szabályokat betartva.

Azt is tanítják, hogyan tudunk a mi állapotunkban önálló életet élni.

Aki képtelen önállóan ellátni magát vagy nem lehetséges, hogy hazamenjen esetleg nem szeretne hazaköltözni azoknak különféle lakóotthon áll rendelkezésére s ott helyezik el őket. A lakóotthonokban is foglalkoztatják az ott élőket az is megeshet nem az adott szakmájában helyezkedik el. Vannak helyek, aminek belépési kritériumok közé tartozik a beugró kifizetése. Ezeken a helyeken vegyes sérültségű emberek vannak és mértékletesen oda figyelnek, a felnőttek. A munkalehetőség nagyon kevés és inkább foglalkoztatásra meg idő kitöltésre alkalmas ugyan minimális összeget fizetnek érte.

Akinek baleset következtében változott meg az állapota:

Azok, akik egészségesen születtek s valamilyen baleset következtében változott meg állapotuk, első lépésként El kell fogadni jelenlegi helyzetüket. Az ilyen esetekben általában a személy depresszióba eshet mert nem tud mit kezdeni a helyzettel, de akad olyan szituáció is, amikor az akaraterő is sokat segíthet az állapot elfogadásában. Szembesülni kell a ténnyel, hogy a hozzátartozók, rokonok, barátok számára is nehéz időszak következik, hiszen az élet megy tovább csak szervezettséget igényel, s meg kell tanulnia a sérültnek, hogyan tudja megoldani hétköznapi tevékenységeit, s a segítőinek sincs könnyű dolga hiszen nem mindegy hogyan segítünk társunknak. Ez gyakran esik meg a barát/barátnő el rideg ül a betegtől vagy a családtag fordít hátat a személynek ilyenkor lelkileg az illető összezuhan és feladja a küzdelmet. Ismerek olyan embert, aki az állapota ellenére is éltvidám és próbálkozik, hogy ott folytathassa, ahol abbahagyta.

Legyen bármilyen sérültségű ember a világon a legfontosabb, hogy élünk s megélhetjük a világ legszebb dolgait itt a földön.


A betegség és a halál

Sokan felrakhatátok aazt a kérdést ki vagy te? Én csak egy lány vagyok aki, azét csináltam ezt a boggott, hogy ne legyek egyedül. Mert én legfőképpen a négy fal között tartózkodók, de most  is egyedül érzem magam.

töpregés

Kedves Olvasoim!

Az az élet harcosa aki mindig át gondolja a lépésseidet. Sokszor gondolok a halálra de eszembejutt mindig az a mondás, hogy mindenki céllal születik. De von nekem mia céllom.?

Az igazság

Valamiben bizos vagyok abba, rám ir az akinek hiányzok de nem akarok beszélni vele.

Suliba

Kedves Olvasoim!

Ezen héten új telefonnal mentem suliba.  Nagyon nehezen tudom kezelni, de nem ez a legszarabb a napomba. Ha nem Feri mellet ülök a padban.  A másik osztálytársam szerelmet is valót.

:-(

https://m.youtube.com/watch?v=sSR_zIkfTlI

Ez a szám rán igaz

Mozgássérült élet

Miért születettem mozgássérültnek?  Miért én?

Nem szeretek így élni mindig másra kell várnom, hogy segítsen és elásón engem. Vagy versben fejezem ki, hogy ez mennyire fáj és zavar. Ugyan akkor az már elegem lett abból minden épp egészséges kivételnek tisztelt hülyének nézi a mozgásában korlátozott embereket. ( Az már megtanultam a saját bőrömön azért, hogy minket szeressenek és tiszteljenek küzdeni, kell nem szabad feladnunk bármi is történik velünk.)

Én ezt akkor tanultam, meg amikor 7 évvel ez előtt elvesztettem az önállóságomat keres székbe kerültem. E-mellett még sok ideig korházba feküdtem és sok orvosnál is jártam azért kiszállhassak a székből, de ezek ellenére se nem veszítem el a hittem, mert aki képes magában rendületlenül hinni. Nem szabad elvesztenünk a magunkba vettet hittünket. Én tudom néha nehéz megtalálnunk a fény és a jót a világon, sokáig én is el voltam veszve. Rájöttem attól, mert mozgássérült az ember élhet, teljes élet vágyhat és élheti ugyan az élet, amit egy épp egységes csak kicsi másként és más, hogy sportolhat meg szerethet. Nem vagyunk, amire mások az épp emberektől mert mi is képesek arra, amire egy épp ember csak mi négy keréken vagy bármi más segítséggel.

Én tudom, néha tengem is jelszokót hagyni a magamba vette hitt főleg akkor hagyott el engem, amikor a műtétem után újból meg kell tanulnom és ez természetesen nem sikerült más, ahogy én azt akartam. Abba a pillanatba fel akartam adni az élete, de erősebb volt a makacsságom mind az, hogy feladjam. Sokáig újra- újra megpróbáltam meg tanulni mindent ülni, öltözködni. Voltak olyan napjaim amikor szégyenek élte meg, hogy keresszékbe kerültem nem akartam elfogadni se. Most már büszkén mondom az, hogy nem baj az keresszékbe kerültem csak az a fontos, hogy még élek .

Mozgássérült élet

Miért születettem mozgássérültnek?  Miért én?

Nem szeretek így élni mindig másra kell várnom, hogy segítsen és elásón engem. Vagy versben fejezem ki, hogy ez mennyire fáj és zavar. Ugyan akkor az már elegem lett abból minden épp egészséges kivételnek tisztelt hülyének nézi a mozgásában korlátozott embereket. ( Az már megtanultam a saját bőrömön azért, hogy minket szeressenek és tiszteljenek küzdeni, kell nem szabad feladnunk bármi is történik velünk.)

Én ezt akkor tanultam, meg amikor 7 évvel ez előtt elvesztettem az önállóságomat keres székbe kerültem. E-mellett még sok ideig korházba feküdtem és sok orvosnál is jártam azért kiszállhassak a székből, de ezek ellenére se nem veszítem el a hittem, mert aki képes magában rendületlenül hinni. Nem szabad elvesztenünk a magunkba vettet hittünket. Én tudom néha nehéz megtalálnunk a fény és a jót a világon, sokáig én is el voltam veszve. Rájöttem attól, mert mozgássérült az ember élhet, teljes élet vágyhat és élheti ugyan az élet, amit egy épp egységes csak kicsi másként és más, hogy sportolhat meg szerethet. Nem vagyunk, amire mások az épp emberektől mert mi is képesek arra, amire egy épp ember csak mi négy keréken vagy bármi más segítséggel.

Én tudom, néha tengem is jelszokót hagyni a magamba vette hitt főleg akkor hagyott el engem, amikor a műtétem után újból meg kell tanulnom és ez természetesen nem sikerült más, ahogy én azt akartam. Abba a pillanatba fel akartam adni az élete, de erősebb volt a makacsságom mind az, hogy feladjam. Sokáig újra- újra megpróbáltam meg tanulni mindent ülni, öltözködni. Voltak olyan napjaim amikor szégyenek élte meg, hogy keresszékbe kerültem nem akartam elfogadni se. Most már büszkén mondom az, hogy nem baj az keresszékbe kerültem csak az a fontos, hogy még élek .

Gondolkodás

Ma anyával voltam. Most még mindig hiányzik valami de mi????????

Powered by Blogger.hu